Na jó, nem az összes, mert Ennis nem csak az egyik legismertebb, hanem az egyik legtermékenyebb képregényíró is (evör). De szerettük volna összeszedni, hogy emberünk mit rakott le az asztalra az elmúlt 35 évben a Preacher, The Boys, Punisher műveken kívül is. És hát nem semmi, hogy mennyi mindent találtunk némi kutatómunka után! Ennis-re egyvalami (bocsánat, kétvalami:)) biztosan nem jellemző: a könnyed humor és a klasszikus-romantikus zsáner, de gyakorlatilag minden más igen. Horror, sci-fi, háborús topikok ezerféle szemszögből, a vallási-egyházi témák, a hit, a természetfeletti, különféle disztópiák, kémes-hidegháborús, családi drámák és traumák, érzelgős férfibarátságok, de sok művében még a klasszikus szentimentalizmus is vastagon ott van.

És mégis, a stílusbeli változatosságok ellenére is ő az az ember, aki a karrierjét két fő téma köré építette: az egyik a bromance, a másik pedig a szuperhős zsáner szisztematikus körberöhögése, meggyalázása és kiforgatása. De Ennis ezen felül a humán faktor, az emberi kapcsolatok szörnyű mélységeinek és fantasztikus magasságainak a mesteri bemutatója is, keveset narrál, nem szájba rág (max. szájbavág), hanem dialógusokon és a szereplők cselekvésén, viselkedésén keresztül mutatja be a történeteit, amik a legtöbbször megrázóak, sokkolóak, brutálisan véresek, kegyetlenek, erőszakosan humorosak (vagy humorosan erőszakosak), de leginkább mélyen emberiek a rengeteg fantasztikus elem ellenére, a főszereplői pedig gyarlók, esendők és pont ezért könnyű azonosulni velük.

Sokat lehetne még írni róla, a stílusáról, az eszköztáráról, de ebben a cikkben inkább egy minél teljesebb szemlét szeretnénk adni a műveiről. Valamennyire időrendi sorrendben, ízelítőt adva mindabból, amit a mainstreamen innen és túl adott nekünk.

És ne felejtsétek el, hogy március 21-22-én élőben is találkozni lehet a legendával, néhány szó lehet beszélni vele, dedikáltatni a kedvenc műveiteket (amik közül párat megtaláltok a ComicZon-on is;)), a legszerencsésebbek pedig talán még egy korsó Guinnesst is megihatnak vele valamelyik fővárosi pubban!

Crisis (antológia)

Kiadó: Fleetway 

Megjelenés: 1989–1991

Ennis által írt számok: Troubled Souls (#15–20, #22–27, 1989); True Faith (#29–34, #36–38, 1989–1990); For a Few Troubles More (#40–43, #45–46, 1990); Suburban Hell rövidek (#36, #43, #61, #62, 1990–1991)

Rajzoló(k): John McCrea; Warren Pleece; Phillip Swarbrick; Phil Winslade; Ian Oldham

Ennis pályakezdésének origója: itt születik meg az az eredeti hang, ami később a , Hellblazerben, Preacherben és a Punisherben teljesedik ki. A Troubled Souls az ír ‘Troubles’ időszakában játszódó, személyes és politikailag is éles dráma, míg a True Faith már a vallási szatírát villantja meg. A For a Few Troubles More a Dougie–Ivor (Dicks) vonal abszurd humorával taglóz le, a Suburban Hell pedig rövid, sötét, groteszk történetek sorozata.

2000 AD

Kiadó: Fleetway / (később) Rebellion  Megjelenés: 1990–2024

Ennis által írt számok: Time Flies: ‘Time Flies’ (#700–711, 1990); ‘Tempus Fugitive’ (#1015–1023, 1996). Judge Dredd történetek (válogatás, 1990–1995; lásd: Death Aid, Emerald Isle, Muzak Killer és társai). További sorozatok: Strontium Dogs (‘Monsters’ #750–761, 1991; ‘Dead Man’s Hand’ Yearbook ’93/1992; Gronk-sztorik #817–824, #850–851, #855–866, 1993). Rogue Trooper: ‘Blighty Valley’ (#2326–2339, 2023) és ‘When a G.I. Dies’ (#2401–2412, 2024).

Rajzoló(k): Philip Bond; Steve Dillon; Carlos Ezquerra; Glenn Fabry; John Burns; Simon Coleby; Chris Weston; Steve Pugh (és még sokan mások)

A híres-hírhedt heti megjelenésű antológiában a ’90-es évek elején sorra bontogatták szárnyaikat a brit nagyágyúk (Grant Morrison, Al Ewing, Brian Bolland, PEter Milligan) a nagy öregek (Alan Moore, John Wagner, Alan Grant) mentorálása mellett. Ennis itt tanulja meg a heti ritmust: feszes epizódok, frappáns csattanók, cliffhanger, szatirikus-parodisztikus elemek.
A Time Flies a sci-fi időparadoxon-játék terepe, a Dredd-rövidek pedig a popkultúrát és a brit közéletet szedik ízekre (Muzak Killer, a Judgment Day és az Emerald Isle a Dredd alapművek közé tartozik).
A Strontium Dogs és a későbbi Rogue Trooper munkák azt mutatják, hogy Ennis a ‘háborús-katonás’ történetmesélést már a korai években csuklóból hozta.

Judge Dredd Megazine (antológia)

Kiadó: Fleetway / (később) Rebellion  |  Megjelenés: 1990–2025

Ennis által írt számok: Chopper: ‘Earth, Wind and Fire’ (vol.1 #1–6, 1990–1991); Chopper: ‘Dead Man’s Twist’ (vol.2 #36, 1993); Judge Dredd: ‘Judgement Day’ (vol.2 #4–9, 1992, társszerző: John Wagner); ‘The Taking of Sector 123’ (vol.2 #10–11, 1992); ‘Sleeze ’n’ Ryder’ (vol.2 #19–26, 1993); ‘Monkey on My Back’ (#204–206, 2003); ‘Rhinemann Seven’ (#486, 2025)

Rajzoló(k): John McCrea; Martin Emond; Carlos Ezquerra; Nick Percival; John Higgins; Keith Burns & Jason Wordie; (és további közreműködők a Judgement Day-ben)

Ennis soha nem szakadt el teljesen a 2000 AD-s gyökereitől, és a méretes bibliográfia szerves részét képezik a háromhavi megjelenésű Megazine-ban összeszedett sztorik és az itt zajló crossoverek, amelyekben találkozik a tipikus fanyar brit humor, a szatíra, a munkásosztály nyelvezet, valamint a fantasztikumban és kikacsintásokban egyaránt tapicskoló Dredd-univerzum. A 2000 AD-ban és a Megazine-ban párhuzamosan futó Judgement Day az egy epikus crossover, amelyben Strontium Dog és Dredd vállvetve küzdenek az őrült nekromágus által elszabadított zombihordák ellen.

Hellblazer (John Constantine)

Kiadó: DC Comics / Vertigo  Megjelenés: 1991–1994; 1998–1999 (visszatérés)

Ennis által írt számok: Hellblazer #41–83 (1991–1994) + Hellblazer Special: ‘Confessional’ (1993) + Heartland (1997, one-shot) + ‘Son of Man’ (#129–133, 1998) + ‘All Those Little Girls and Boys’ (Vertigo: Winter’s Edge #2, 1999)

Rajzoló(k): Will Simpson; Steve Dillon; David Lloyd; John Higgins; Glyn Dillon; (és további közreműködők)

Ennis első tengerentúli képregényes munkája, és nem csodálkozom, hogy a DC-nél kezdte, mivel a Marvel éppen azzal volt nagyon elfoglalva, hogyan tudja a Pókember/X-men tandemről a legtöbb bőrt lenyúzni (azért egyszer megnézném, hogy Ennis mit kezdene – értsd: hogyan döngölné földbe őket – a Marvel szent teheneivel :D).

A láncdohányos Constantine-ja a cinikus önpusztítás etalonja, aki szó szerint mágikusan vonzza a bajt és mégis olyan rokonszenvet ébreszt az olvasóban, amit más, klasszikusan jóvágású és pedáns hősök, antihősök sohasem. Ez a Hellblazer egyszerre realista, okkult horror, szikár ok-okozati összefüggésekre és a természetfeletti irracionalitására egyaránt építkező nagyvárosi, de ízig-vérig brit képregény.
A Dangerous Habits (magyarul Káros szenvedélyek címen jelent meg) olyan sztori, amit még az is ismer, aki amúgy nem Hellblazer-olvasó – a karakter esszenciáját sűríti összes egy hatrészes történetben, amely szívszorító, tanulságos és tele van érzelemmel. De érdemes mind a 42 számot megnézni ebből a korszakból, mert telitalálat szinte mindegyik! A Heartland one-shot és a későbbi visszatérés (Son of Man) pedig megmutatja, hogy Ennis látszólag eszement és laza, de a valóságban szigorú törvényekre épülő világában mindennek logikus következményei vannak és a múltra sohasem tudjuk teljesen rácsapni az ajtót.

The Demon (Etrigan)

Kiadó: DC Comics  |  Megjelenés: 1993–1995

Ennis által írt számok: The Demon Vol.3 #40, #42–58, #0 + Annual #2

Rajzoló(k): John McCrea; Nigel Dobbyn; Peter Snejbjerg

A Demon egyszerre pokolian mocskos és felhőtlenül szórakoztató. Sötéten humoros, akciódús részeken át követhetjük benne a (kín)rímekben beszélő fülesdémon, Etrigán kalandjait.
A Demon vol. 3. amúgy is erős, Ennis Alan Granttől vette át a stafétát, Simon Bisley pedig szerintem élete legjobb borítóit alkotta meg közben.

És fontos, hogy a harmadvonalas antihős 2-es Annualjában születik meg Tommy Monaghan, a későbbi Hitman figurája – és ezzel Ennis egyik legjobb karaktere.

Preacher

Kiadó: Vertigo (DC Comics)
Megjelenés: 1995–2000
Ennis számai: #1–66 (teljes sor) + különszámok: Saint of Killers #1–4,  The Story of You-Know-Who,  The Good Old Boys, Cassidy – Blood and Whiskey, One Man’s War, Tall in the Saddle

Rajzoló(k): Steve Dillon (fő); Glenn Fabry (borítók); Carlos Ezquerra (különszám); Peter Snejbjerg (különszám)

Na, ezt talán senkinek sem kell bemutatni. A Preacher Ennis manifesztuma vagy inkább ars credo-ja. Egy istentelen, mégis hittel, reménnyel és várakozással teli road movie, bibliai apokalipszis és fekete humorral átitatott western keveréke, ahol a barátság, a szerelem, a hit és az erőszak kéz a kézben járnak. Olyan felejthetetlenül-gusztustalanul-embertelenül emblematikus mellékszereplőkkel, mint Jody, T.C., Herr Starr, Arseface, Saint of Killers. Ha csak egy Ennis-művet olvasol életedben, szerintem ez legyen az (meg a Hitman, a Hellblazer, a Demon és a Punisher!:)).

Ódákat lehet zengeni a karakterábrázolásról, az emberi kapcsolatok komplex kuszaságának valósághű bemutatásáról, arról, hogy a tetteinknek következményei vannak és hogy a döntéseink, cselekedeteink határozzák meg, hogy milyen emberek vagyunk. És hogy a barátság, szerelem, család, tehát az emberi kapcsolataink meghatározóak mindenki életében. Elképesztően szórakoztató és szívbemarkoló eposz, nem lehet eléggé ajánlani.

Goddess

Kiadó: DC Comics 

Megjelenés: 1995

Ennis által írt számok: Goddess #1–8 (teljes sor)

Rajzoló/borítók: Phil Winslade

Ez a korai munka a Preacher árnyékában ritkábban kerül elő, pedig nagyon jó, jellegzetesen Ennis mű, de mégis sokkal pozitívabb a hangulat, mint más képregényeiben. Nem is annyira öncélú és botrányos, inkább grandiózus és klasszikusabb szerkezetű. Ez az egyik kedvencem tőle, és nota bene Ennis még mindig csak 25 (!) éves volt, amikor megírta ezt a 8 részes sorozatot, amelyben tele hittel, reménnyel, érzelmesen és mégis a saját szája íze szerint mutatta be a Föld nevű bolygót és annak potenciális pusztulását, illetve megmenekülését.

Ebben is vannak letépett fejek, bárgyú és naiv istenek, meg elmebeteg, hiperagresszív gonoszok, irracionálisan bárgyú karakterek és mégis, az egyik legidealistább műve. A valódi (úgy értem nem vallásos) hit, amivel Ennis mindig is ambivalens viszonyban volt/van, itt jelenik meg számomra legerősebben, mintha – akkor még? – tényleg hitt volna benne, hogy van remény az emberiség számára. És amit Phil Winslade iderakott borítók és beltartalom formájában, az valami hihetetlen számomra!

Punisher Kills the Marvel Universe

Kiadó: Marvel Comics

Megjelenés: 1995

Ennis által írt számok: One-shot, tehát mind 😀

Rajzoló: Doug Braithwaite

Borító: Nick Percival

A Marvel első találkozása Ennis-szel és őszintén csodálkozom, hogy teret engedtek neki még ha csak egy egyrészes gondolatkísérlet erejéig is (köszi Bob Harrasnak, akik az Editor-in-Chief volt). Azon, hogy mondjuk nem csodálkozom, hogy az első randevú hogy sikerült: Garth-Frank elpusztított mindent a nagymúltú és hagyományosan jólfésült franchise-ból. Ez egy „mi lenne, ha” sztori, ahol Frank Castle következetesen végigmegy az úton, amire anno Gerry Conway, a karakter kitalálója ráállította. Egyszerűen mindenkit elpusztít, akit veszélyesnek gondol a maga hideg, racionális logikája mentén.

Ez itt kérem nem aprólékos mítoszépítés, mint a Preacherben, hanem kíméletlen mítoszrombolás: a Punisher itt nem karakter, hanem egy pragmatikus gondolatmenet és a végletekig elvitt következmény. A későbbi Welcome Back, Frank és a MAX-korszak fényében különösen izgalmas látni, honnan indult az Ennis-Marvel-Punisher kapcsolat a világhódító útjára. Ezért is szenteltünk külön sort neki.

Hitman (Tommy Monaghan)

Kiadó: DC Comics 

Megjelenés: 1996–2001; 2007 (JLA/Hitman)

Ennis által írt számok: Hitman #1–60 (teljes sor); Annual #1; #1,000,000; Hitman/Lobo: That Stupid Bastich! (2000, one-shot); JLA/Hitman #1–2 (2007)

Rajzoló(k): John McCrea (fő); Carlos Ezquerra; Steve Pugh; Doug Mahnke; (és mások)

A Hitman Ennis szerintem legnagyszerűbb karaktere és számomra a hős-antihős rágódásainak a csúcsteljesítménye: mocskos humor, érett kocsmafilozofálgatás, gátlástalan, de mégis gerinces bérgyilkosok és alvilági figurák, igazi bromance és váratlanul erős érzelmi töltés adja a sorozat gerincét.

És persze a szuperhősök meggyalázása, mert Ennis lelkesen vonultatja fel a DC színe-javát, de nem sok köszönet van benne. Batmant szimplán lehányja Tommy, Green Lanternt (aki Kyle Rayner volt akkoriban) pedig teljesen hülyére veszi és meglepő módon még a legnagyobb kiscserkész Superman az, aki “kijön” vele valahogyan.

Tommy Monaghan nem szuperhős, hanem egy morálisan ingatag, de egyébként egy átlag fickó, aki legszívesebben a haverjaival kocsmázik, aki történetesen bérgyilkos is. Egy parazita fertőzése miatt szerez szuperképességeket, de nem rágódik semmilyen “nagy erő, nagy felelősség” lózungokon, mint P. Parker egy univerzummal arrébb, hanem úgy működik, mint a legtöbb ember. Ha bántják odab@sz, ha a szeretteit bántják (akik nála többnyire sötétlelkű ivócimborák a Noonan’s bárból) még jobban odab@sz, amúgy pedig nem akar semmi mást, csak hogy békén hagyják, mert ilyen a világ, hogy egy bérgyilkosnak is meg kell élnie. A sorozat egyszerre paródia és óda a szuperhős-mítoszhoz. Ennis harsányan, tele szájjal röhögi ki a zsánert, de közben valahol érzed a tiszteletet is benne, mert tudja, hogy a Hitman és az ő kis játszótere nem létezhetne, ha nem lenne a DC univerzum színes hőskavalkádja, az esetlen sztreccsruhás igazságosztók gyülekezete, akik morálisan lehet, hogy Tommy fölébe nőnek azzal, hogy nem ölnek, de a nap (és a sorozat) végén mégsem ők mennek a mennybe és zárják be magukat végleg az olvasók szívébe, hanem Tommy és a cimborája, Natt. Meg a többi gazember. Ennis összes badass karaktere közül én leginkább Tommy Monaghan szeretnék lenni (és nem csak azért, hogy a DC összes szuperhősnőjét megkukkoljam a röntgenlátásommal :P).

Bloody Mary és Bloody Mary: Lady Liberty

Kiadó: DC Comics / Helix 

Megjelenés: 1996–1997

Ennis által írt számok: Bloody Mary #1–4 (1996); Bloody Mary: Lady Liberty #1–4 (1997)

Rajzoló/borítók: Carlos Ezquerra

A DC ’90-es évekbeli sci-fi imprintjének, a Helixnek az első minisorozata volt ez, amely egy jó kis revenge sztori arról, amit Ennis mindig is szeretett feszegetni, hogy mire hajlandó az ember azért, hogy a bosszúvágyát kiélje, meddig megyünk el a „cél szentesíti az eszközt” utilitarista szemléletében és hogyan, meddig lehet embernek maradni. Egy közeli jövőben vagyunk a harmadik világháború után, amikor az apácának álcázott 40-es veterán gyilkos, Mary szembenéz korábbi főnökével, aki minden emberségét levedlette. Ennis rendszeres bűntársa, Carlos Ezquerra rajzaival, van eleje, van vége, ja és folytatása is Lady Liberty címen!

Medieval Spawn/Witchblade

Kiadó: Top Cow  |  Megjelenés: 1996

Ennis által írt számok: Medieval Spawn/Witchblade #1–3

Rajzoló/borító: Brandon Peterson

Korlenyomat a ’90-es évek közepéről, klasszikus crossover, ami különböző karakterek egyáltalán nem logikus és antagonisztikus találkozására épít. Erős vizuális ingerek, gyors tempó, harsány hangvétel, rövid, de csattanós történet.

Ennis talán legkommerszebb munkája, de dialógusok itt is elég szórakoztatóak és ha Spawn rajongó vagy (netán Witchblade, ha van még olyan rajtam kívül :)), akkor érdemes megnézni ezt is! Peterson rajza nagyon ’90-es évek, de egyébként illenek a sztorioz és a zsánerhez is.

The Darkness

Kiadó: Top Cow 

Megjelenés: 1996–1998

Ennis által írt számok: The Darkness – Coming of Age #1–6; Heart of Darkness #11–14. számok

Rajzoló(k): Marc Silvestri; Malachy Coney; Joe Benitez; és mások

Ennis a kilencvenes évek Image őrületében bevonódik a kommerszbe, meglovagolja a hullámot, de legalább is is saját karaktert alkot – igaz, másokkal karöltve (Marc Silvestri és David Wohl az alkotótársai). Jackie Estacado egy gerinces maffiózó, aki a Witchblade stötét ellenpárját, a Darkness hordozója. Okkult, sötét, véres, erotikus és erőszakos mű, amiből néha hiányzik az igazi eredeti Ennis, de néha meg nyomokban tartalmazza és az is elég tud lenni.
A hardcore Ennis-rajongóknak érdekes lehet megnézni, hogyan ír, amikor a ‘brand’ erősebb, mint a szerző.

Batman: Legends of the Dark Knight – ‘Freakout’

Kiadó: DC Comics

Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: #91–93

Rajzoló(k): Will Simpson

Ennis belevágja a karmait a legendás Denevéremberbe és a végeredmény egy 3 részes sötét pszicho-horror hallucinogén szerekkel, (rém)álomszerű képkockákkal (Will Simpsonnak hála érte) és erős feszültséggel.

A legnagyobb szuperhős-detektív egy új dizájnerdrog után nyomoz, de nagyon hamar saját magán is kipróbálhatja a hatást. Feszes tempójú, kerek sztori, amely nem csak az olvasó, de Batman pszichéjén is mély lenyomatot hagy!

Pride and Joy

Kiadó: DC Comics / Vertigo  Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: Pride and Joy #1–4 (teljes minisorozat)

Rajzoló(k): John Higgins

Vertigo-krimi Ennis módra: törött családi kapcsolatok, hétköznapi bűnök és a mindennapi erőszak realista ábrázolása.
Nem a beteg poénokra épít, hanem a feszültségre, a karakterek morális zsákutcáira és a múlt kísérteteire, amelyek elől nem lehet maradandó veszteség nélkül elmenekülni.
Tehát a jól ismert Ennis-toposzok bukkannak fel ebben a 4 részes miniben is. John Higgins gyönyörű festett borítói és belső rajzai adnak igazán hozzá az egyébként feszültségekkel teli történethez.

Azoknak való, akik a „szuperhősök nélküli” Ennis-vonalat keresik a kilencvenes évekből.

Unknown Soldier

Kiadó: DC Comics / Vertigo  Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: Unknown Soldier #1–4

Rajzoló(k): Killian Plunkett

Ez a komor hangvételű háborús minisorozat a Vertigo-féle háborús-realizmus előfutára, amit később a War Stories és a Battlefields vitt csúcsra.
Sűrű, keserű, emberi – tipikus Ennis, mindenféle sallang és máz nélkül.

Az arlingtoni katonai temetőben legendás „névtelen katona” sírja ihlette a sztorit, és Ennis zsenijét mutatja, hogy úgy teszi érdekessé a múlt homályába szürkült címszereplő karaktert, hogy nem is látjuk őt csak néhány panel erejéig az első és az utolsó számban, helyette pedig a névtelen katona legendája után nyomozó CIA ügynök kerül a főszerepbe. Nagyon jó cucc, Kilian Plunkett rajzstílusa tökéletesen passzol a hangulathoz, aki szereti a sötét hidegháborús feelinget és a military témákat, az ne hagyja ki!

Dicks

Kiadó: Caliber 

Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: Dicks #1–4

Rajzoló(k): John McCrea (fekete-fehér)

A belfasti környezetben játszódó For a Few Troubles More amerikai verziója: Dougie és Ivor abszurd kalandjai még vulgárisabb, még szabadabb formában. Már a nyelvezete is hajmeresztő, fordító legyen a talpán, akit ezt egyszer magyarra átülteti!
Ez a sorozat jelzi, milyen jól áll Ennisnek a színtiszta fekete komédia, amely tele van groteszk jelenetekkel és hétköznapi keserűséggel, mégis emberközeli tud lenni.

Később az Avatar kiadótól több folytatás és bővítés is érkezett és a címszereplő páros (a Pöcsfejek:)) Ennis maradandó, bár kissé perfiériára szorult szerelemgyerekei maradtak.

Shadow Man – ‘Deadside’

Kiadó: Acclaim

Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: Shadow Man #1–4

Rajzoló(k): Ashley Wood

Számomra kicsit kérdőjeles ez a kitérő és zsáner is, amelyben a 20 számot megért, Acclaim kiadós Shadow Man első sztoriját megírta Ennis. New Orleans-ban vagyunk, ahol a holtak rendszeresen visszatérnek, a voodoo illata hatja át a levgőt és senki sem az, akinek látszik. Nagyon atmoszférikus, nyomasztó és fenyegető a hangula és a vizualitás, de ez inkább Ashley Wood fantasztikus tehetségének köszönhető.
Kakukktotojás ez a darab Ennis bibliográfiájában, de egyébként jó kis olvasmányélmény, szuper borítókkal.

Painkiller Jane vs. The Darkness: Stripper

Kiadó: Event Comics

Megjelenés: 1997

Ennis által írt számok: One-shot

Rajzoló(k): Amanda Conner

Egy rövid crossover Ennis mainstream figurája, a Darkness/Jackie Estacado és Jimmy Palmiotti és Joe Quesada által létrehozott Painkiller Jane között. Egy könnyedebb, játékosabb, lazább olvasmány, amelyet a ‘Stripper’ alcím is jelez. Bár mint később kiderül, ez a bizonyos stripping nem sztriptíztáncosi működést, hanem emberi bőr nyúzását és gyűjtését jelenti. Uuupsz. Akkor lehet mégsem könnyed? 😀

A teljes életművet tekintve ez inkább érdekességszámba megy és nem egy mérföldkő jelentőségű alkotás, de a teljességhez ez is hozzátartozik. Nem lehet mindig Preacher mélységű és magasságú műveket alkotni:)

A 2. részben Ennis középső korszakát vesszük végig 2000-től 2014-ig, benne a Punisher MX korszaka, amelyben a Marvel egydimenziós, morózus, igazságosztó terminátora, Frank Castle újjászületett, egy csomó komoly és komolytalan háborús történet (Battlefields, War Stories, Rifle Brigade), és egy rakás független kiadós cucc, mint a vallási fanatikus kannibál Just a Pilgrim, az imádnivalóan keserédes Rover Red Charlie, a feszes és klasszikus zsarusztori Red Team és még sokan mások, ne hagyjátok ki! De addig is írjátok meg, hogy tetszett (vagy hogy nem tetszett) ez az 1. rész, a formátum, a szemlék, a stílus és minden más! Várjuk a visszajelzéseiteket kommentben lent!